Két idősíkon játszódó, bájos és szívmelengető történet egy nagymamáról és unokájáról. Felismerések, nagy szerelmek, újrakezdések és egy tengerparti panzió – egy hely, ahol mindenki maga lehet. Egy igazi menedék.
Sara Jenkins a nagymamája temetésére utazik gyerekkora kisvárosába, Sweet Baybe. Arra számít, hogy a hagyatéki ügyletek rendezését követően gyorsan vissza is térhet megszokott életébe, New Orleansba, ahol egy régiség- és lakberendezési boltot vezet. Sarát nem éri meglepetésként, hogy nagyanyja, Mags ráhagyta a bájos, ám szebb napokat látott panzióját, a Menedéket, ami már hosszú évek óta nem panzióként, sokkal inkább rögtönzött nyugdíjasotthonként működik a nagyi idős barátai számára. A lány szülei egy autóbalesetben meghaltak, így kamaszkorától kezdve nagymamája nevelte – csak ők maradtak egymásnak, más rokonuk nem élt. Az viszont nagyon megdöbbenti, hogy
Mags végakaratában arra kéri: újítsa fel a panziót, hadd tündököljön régi pompájában. Azután pedig tegye, amit jónak lát.
Sara legszívesebben rögtön eladná a házat, amihez vegyes érzelmek fűzik – akárcsak a
nagymamájához és az egész gyerekkorához – mégsem akarja megtagadni nagymamája utolsó kérését, és nekilát élete eddigi legnagyobb felújítási munkájának. A gyors látogatásból hónapok lesznek, és hogy egyre inkább megkedveli a különös régi házat, egyre távolabbinak tűnik a régi élete és a boltja. S ahogyan ilyenkor lenni szokott, egy új szerelem is marasztalja.
A felújítás nemcsak a házhoz, hanem nagymamájához is közelebb viszi a lányt. Sara emlékezetében nagyanyja egy különc, hóbortos öreg hölgyként él, aki furcsa kalapokat hordott, és egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy az ember egy normális nagymamától elvárná. Különösen, ha az illető kamasz, aki legszívesebben kenőkéssel simítaná bele magát a környezetébe. Amint lehetett, Sara el is költözött, s csak ritkán látogatott vissza.
A padlásról azonban előkerül egy régi láda, benne addig sose látott képekkel és levelekkel, és Sara rájön, hogy valójában sosem ismerte igazán nagyanyját: ezt az erős, bátor, független nőt, aki nem hagyta, hogy megmondják neki, hogyan kellene élnie. Aki valaha nagyon szeretett, aztán nagyot csalódott, de egész életében méltósággal viselte az életét megváltoztató döntések terhét.
Összességében a Menedék egy kedves, lélekmelengető romantikus történet. Nincsenek váratlan fordulatok, nagyjából a közepénél már sejthető a vége, mégsem sablonos. A történet kedves, magával ragadó; szépen, érzékenyen van megírva; a szereplők szerethetők, ismerősek. A borító pedig csalogató – pár órányi olvasás erejéig tényleg el lehet bújni a világ elől ezzel a kis könyvvel.
Ha szívesen olvasnál a többi könyves élményemről is, kövess INSTAGRAMON és FACEBOOKON! 🙂 🙂
Kis piros könyveskomód 