Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük. De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől – mégis összeköti őket.
Olyan ez a fülszöveg, mint egy jól megvágott filmelőzetes. Adott öt, látszólag egymástól független szereplő, akiket nem köt össze más, csak a város, ahol és a kor, amiben élnek. Szinte látom magam előtt, ahogy a vágóképeken sorjáznak a szereplők, mindenkinek az életéből csak felvillanásokat kapunk. A regény is valahogy így működik. Bár a végén kiderül, hogy a szereplők hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és kapunk egy kvázi kerek történetet, Lugosi Viktória könyve mégis megmarad egyetlen nagy pillanatképnek, a rendszerváltás kis (nagy?) magyar valóságáról.
“Nyomasztó, ismerős, kis magyar reality »Lugosi Viktória: Vándorhomár«” olvasásának folytatása