dráma · ifjúsági irodalom · történelmi

Mese a bátorságról »Lucy Strange: A világítótorony legendája«

IMG_20190525_171426_506A történet főhőse Petra, egy kedves, visszahúzódó, álmodozó kislány, aki nővérével és szüleivel él az angliai partvidéken. Életét a vad tengerparti szelek, a sós tengerillat, a szabad láthatár és a világítótorony ismerős sziluettje keretezi – édesapja a tengerparti falu világítótornyának őre. Petra mindennapjaiban bűbájos természetességgel fonódik össze a valóság és a misztikum; ebben a különleges környezetben könnyen valóságosnak tűnnek a tengeri legendák – mi sem természetesebb, hogy kővé vált nővérek segítik a hajókat, hogy szerencsésen partot érjenek.

Ezt a védett kis világot, a csendesen csordogáló, boldog gyermekkort hasítja fel a második világháború borzalma. A kis faluban egyre gyakrabban hallani a repülőgépek zúgását; gyanú és félelem fészkeli be magát a helyi közösség mindennapjaiba, ahol titokzatos szabotőr ügyködik a németek oldalán. A háború végül szétszakítja a kislány családját: édesanyját német származása miatt elfogják és internálótáborba küldik, a nővére pedig egyre furcsábban viselkedik, és határozottan titkol valamit. Petra nem igazán érti, hogy mi történik körülötte; hogy kiben bízzon és kiben ne.

„Mindig is nagyon összetartó család voltunk, mindig megbíztunk egymásban, de a titkok elkezdtek beszivárogni a köztünk lévő repedésekbe. És most, mint a kő hasadt felszínén megdermedő víz, ezek a titkok egyre ridegebbé és keményebbé váltak, és lassan eltávolítottak minket egymástól.”

A történteket Petra szemén keresztül látjuk – a regény kamaszoknak is érthető és átérezhető módon beszél a háborúról. A történet cselekményes, mozgalmas, rejtélyekkel és kalandokkal teli; a szereplők pedig nagyon szerethetők. Különösen ez a hihetetlenül bátor kislány, aki még kicsi ahhoz, hogy pontosan megértse, hogy mi történik körülötte, mégsem habozik egy percig se, amikor úgy véli, hogy tehet valamit azokért, akiket szeret. Petra maga ered az életére rátelepedő titkok nyomába, és egyedül próbál megbirkózni azokkal a nehézségekkel és fájdalmakkal, amelyek a háborúval együtt beszivárogtak a közösség és a kislány családjának életébe.

„Mindig is emlékezni fogok arra a reggelre. Akkor nem tudhattam, de ez lett az utolsó, igazán boldog emlékem arról, hogy mind a négyen együtt vagyunk. Olyan volt, mintha az elmúlt napok feszültsége és bizalmatlansága elröppent volna, és olyanok voltunk, mint mielőtt kitört volna a háború. Úgy szerettem volna, ha valaki lefényképezett volna minket – a papát, amint átkarolja Mutti vállát, Magset, ahogy nevetés közben mindent összemorzsál, a Kőszikla Lányait, ahogy őrszemekként veszik körül a kis családunkat, felettünk pedig a roppant tavaszi égboltot, mely olyan kék volt, akár egy léggömb, és majd szétrepesztette az előttünk álló nyár ígérete.”

Nagyon fontos kérdéseket, üzeneteket feszeget ez az ifjúsági regény. Mindezt úgy teszi, hogy tökéletesen átérezzük a dolgok súlyát, mégsem nyom minket agyon. Remekül ábrázolja, hogy a háborús időkben a fenyegetettség és a félelem hatására hogyan változik meg egyik pillanatról a másikra az emberek viselkedése. Rámutat arra is, milyen törékeny a világ, s hogy percek alatt darabokra hullhat a béke és a biztonság, ezért semmit sem szabad magától értetődőnek venni. És megtanítja azt is, hogy a szeretet milyen nagy erőket tud megmozgatni.

Köszönöm a könyvet a Manó Könyvek Kiadónak!


Értékelés: 4/5

4komod


Ha szívesen olvasnál a többi könyves élményemről is, kövess INSTAGRAMON  is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s