Holly Goldberg Sloan könyvét legszívesebben minden kiskamasz, de tulajdonképpen életkortól függetlenül mindenkinek a kezébe nyomnám, hogy olvassa el; ebben a mai világban – ami bizonyos szempontból sokkal nyitottabb a másságra, mint néhány évtizede, más tekintetben viszont minden eddiginél kirekesztőbb –, nagy-nagy szükség van ilyen történetekre. Ugyanis Willow története valami csodálatos. Annyi mindenre tanít, de mindenekelőtt: elfogadásra. Szeretetre és empátiára. Arra, hogy mindenkinek iszonyúan szüksége van egy olyan helyre, ahol biztonságban, otthon lehet; olyan emberekkel, akik körében feltétel szeretve, önmaga lehet.
A történet főhőse tehát a tizenkét éves kislány, Willow Chance, akinek a neve is különleges, de ez még messze nem minden. Willow ugyanis valóságos zseni: intelligenciája kimagasló, memóriája hihetetlen, tudása lehengerlő. Szenvedélyesen érdekli az orvostudomány és minden, ami a természettel kapcsolatos. Ha stresszes, vagy rossz kedve van, egy dolog nyugtatja meg igazán: fejben számol – leggyakrabban hetesével (részben innen a regény címe is) – amíg ez megy neki, nem érheti baj.
Willow-t kisbabaként örökbe fogadták, s nevelőszüleinek hála élete biztonságos mederben csordogált: megkapta mindazt a biztatást, támogatást és elfogadást, ami puha takaróként ölelte körül az életét és tartotta távol a számára zavarbaejtőnek tűnő valóságot – nyugodtan foglalkozhatott orvosi kísérleteivel és a valóságos botanikus kertté varázsolt hátsó udvarral.
A kislány élete azonban pillanatok alatt törik darabokra, amikor a nevelőszülei meghalnak egy tragikus autóbalesetben. Mindaz, amit addig ismert, a biztonságos kis burok, ami körbevette, szappanbuborékként pukkan szét, Willow pedig csak zuhan, és zuhan. A mentőháló elég váratlan és meglehetősen bizarr helyről érkezik: egy különös vietnami család és egy lusta, életunt iskolai pedagógiai konzultáns lép elő rögtönzött családdá, és próbálja átsegíteni Willow-t korábbi életének romjain, egy új élethelyzetbe.
“Úgy látom az én hét emberemet, mint a szivárvány különálló színeit.
Élénkek és különbözőek.
És állandó helyük van a szívemben.”
Sírva-nevetős ez a regény; zavarbaejtő az az érzékenység, ahogyan betekintést kapunk Willow különleges és néhol kifejezetten szórakoztató gondolkodásmódjába; szívmelengető, ahogyan Dell, az iskolai konzultáns átalakul saját maga legjobb verziójává; s egészen megindító, ahogyan Dell, Quant-Ha és a családja mindannyian megteszik, ami csak tőlük telik, hogy segítsenek ezen a különc kislányon, akit valójában alig ismernek, és mégis, észrevétlenül valódi családi védőhálóvá formálódnak körülötte.
Olvassátok el, különleges élmény ♥
A könyvet nagyon köszönöm a Maxim Könyvkiadónak!
Értékelés: 5/5
Ha szívesen olvasnál a többi könyves élményemről is, kövess INSTAGRAMON és FACEBOOKON! 🙂 🙂
Kis piros könyveskomód 