Agnes története a nyugtalan keresésről szól: keresi édesanyját, aki árvaházba adta; s egyúttal keresi önmagát is. Egy nyughatatlan, zabolázatlan, meglehetősen makacs és pimasz, de a végtelenségig elszánt és bátor nő történetét olvashatjuk Kimberley Freeman új regényében. A történet kalandos, néhol kissé kiszámítható, de mindenképpen elgondolkodtató – olvassátok, megéri!
A történet főhőse Agnes Resolut, aki árvaházban nőtt fel. A szigorú, de tisztességes Perdita Hall minden növendéket úgy ereszt szélnek nagykorúvá válásukkor, hogy megadja a támogatást ahhoz, hogy szerényen ugyan, de megálljanak a saját lábukon – dolgos, becsületes életet élhessenek. Ugyanakkor úgy nevelik a gyerekeket, hogy mindig pontosan tudják, honnan jönnek és hol a helyük – ne legyenek nagyravágyóak. Ebből a társaságból Agnes világéletében kilógott; az intézetet elhagyva fejbe vette, hogy megkeresi édesanyját, aki után mindösszesen egyetlen gomb maradt. A lány azonban felismeri a kabátdíszt: a környék legbefolyásosabb, legelőkelőbb családjának lányán látta egyszer régen. Ennyi elég is neki, hogy nyomozásba kezdjen, ami végül messzebbre viszi, mint valaha képzelte volna: országokon és végül földrészeken átívelő hajsza kezdődik az édesanya után, aki az elmondások alapján éppolyan zabolázatlan és szabad lélek, mint Agnes.
Mostanában sokat foglalkoztat az önismeret kérdése – ennek pedig megkerülhetetlen része, hogy minél jobban megismerjem a múltamat, a családom történetét és érzelmi örökségét. Hiszem, hogy ha tisztába kerülök a magammal hozott mintákkal, megérthetem és tudatosan kezelhetem azokat a mozgatórugókat, amelyek működtetnek. A könyv elolvasásakor ehhez a gondolatmenethez is tudtam kapcsolódni: elgondolkodtató, olykor megható, ahogy Agnes nyughatatlanul keresi az édesanyját – hogy szemtől szembe állhasson a nővel, aki a világra hozta, s aki lemondott róla; azzal a nővel, akivel ugyan csak pár órát töltött el életében, mégis alapjaiban határozza meg azt, hogy kicsoda ő és hogyan működik.
A válasz végül a legváratlanabb helyről jön, és Agnes rájön, hogy amit annyira hajszolt, mindvégig ott volt az orra előtt.
Nagyon megkedveltem Agnest, makacsságát, nyughatatlan elszántságát, és a saját korlátait ledöntő bátorságát. A regényt ugyan kissé túlírtnak találtam – a képtelenebbnél képtelenebb kalandok, melyekbe Agnes keveredett az édesanyja utáni kutatás során, számomra néhol mesterkéltek voltak. Mindezt persze úgy is lehet nézni, hogy lám: mi mindenre képes a szeretet és annak vágya, hogy tartozzunk valahova. Története jó példa arra, hogy sose hagyjuk eltántorítani magunkat az álmainktól!
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Értékelés: 4/5
Ha szívesen olvasnál még több könyves tartalmat, kövess Instagramon is: @kispiroskonyveskomod
Kis piros könyveskomód 