Mióta megnéztem a Crown. c. sorozatot a brit uralkodócsalád életéről, rajongok mindenért, ami a királynővel kapcsolatos. Kapva kaptam hát a lehetőségen, hogy még többet megtudhassak az esküvőről és a ruháról. A könyv alcíme – „egy királyi esküvő története” – egy kicsit csalóka, mivel az esküvőről túlságosan sokat nem tudunk meg; a hercegnő (későbbi királynő) menyasszonyi ruhájának elkészítéséről valamennyit, de az is inkább csak keretet ad a történetnek. A tényleges cselekmény két hímzőnőről szó, akik részt vesznek a ruha készítésében, és akik egy sötét időszakban kötnek barátságot, ami aztán sokat segít nekik a háború utáni talpra állásban. Ennek ellenére a történet nagyon tetszett, magával ragadó, kellemes olvasmány volt.
Miriam Dessin Párizsból menekült – holokauszttúlélő, aki elvesztette az egész családját a II. világháborúban. A fiatal lány a tragédia és az emlékei elől menekülve Londonban próbál új életet kezdeni. Miriamot nagyon hamar megszerettem: erős lány, bátor és céltudatos, ám nagyon sokat szenvedett, ezért nehezen nyílik meg – szinte senkinek sem mesél arról, ami a családjával történt; nehezen enged bárkit is közel magához, nehogy újra sérüljön.
Ann Hughes szintén sokat veszített a háborúban: sógornőjével kettesben él, miután bátyja a londoni bombázások során meghalt – szülei pedig már korábban meghaltak. Ann hímzőnő: ügyes, szorgalmas, kedves lány. London egyik legnevesebb divatszalonjában, Normann Hartnell divatszabóságában dolgozik hosszú évek óta, ahol a királyi család legtöbb ruhája is készül – itt találkozik Miriammal, aki szintén itt talál munkát. Amikor Ann sógornője Kanadába disszidál, és a lány egyedül marad, Miriam lesz az új lakótársa, és szép lassan barátnőkké válnak.
A divatszalon és a lányok életét alaposan felborítja a hír, miszerint a hercegnő esküvői ruháját ők készítik – a történet szerint Ann és Miriam lesznek a vezető hímzőnők. Érdekes volt, hogy a kötet ebbe a mára szinte teljesen letűnt szakmába engedett bepillantást – hogy a csodaszép ruhák, a csipkék és a hímzések mennyi-mennyi tervezés, odafigyelés és fáradságos munka árán készültek el. A királyi esküvő és ruha körüli médiaszenzációt, és felhajtást is jól bemutatta – egyúttal a királyi család szerepéről, és az emberek hozzájuk való viszonyulásáról is sokat elárult.
A két varrónő története fokozatosan bontakozik ki előttünk, a cselekmény két szálon fut párhuzamosan: napjaink Kanadájában Heather, a torontói újságíró nemrég elhunyt nagymamája padlásán talál egy finom csipkedarabot, ami kísértetiesen hasonlít a királynő esküvői ruháját díszítő hímzésekhez. A lány nyomozni kezd, a szálak pedig természetesen Londonba vezetnek…
A regény történelmi hitelességgel készült: a szereplők ugyan fiktívek, de a történet jól visszaadja a háború utáni londoni életet, ahogy egy ország próbált talpra kecmeregni a háború után: a nélkülözést, a jegyrendszert, a lassan hegedő testi-lelki sebeket… Hogy milyen nehezen dolgozták fel az emberek a traumákat, és mégis, pont ezért mennyi élni akarás volt bennük! A társadalmi átalakulást, a nők változó helyzetét.
Különösen tetszett, hogy a könyv végén van egy függelék, melyben a szerző részletesen ír a regény keletkezéséről, az információgyűjtés folyamatáról – sőt, még részletet is közöl egy ténylegesen a Hartnell szalonban dolgozó, a királynő ruhájának készítésében is részt vett varrónővel, ami alapján hiteles képet festhetett a divatszabóság mindennapjairól és a ruha készítésének folyamatáról.
Érdekes, sodró lendületű könyv volt, szívmelengető történet barátságról, szerelemről, veszteségről és élni akarásról.
Nagyon köszönöm Alexandra Kiadó!
Értékelés: 3,5/5
Ha szívesen olvasnál a többi könyves élményemről is, kövess INSTAGRAMON és FACEBOOKON is! 🙂
Kis piros könyveskomód 