csajos · elgondolkodtató · fejlődésregény · lélekmelengető · lélektani · misztikus, fantasztikus · romantikus irodalom

Néha elég egy kedves szó, hogy láthatóvá válj»Jodi Taylor: Semmi lány«

semmi„A vége az lett, hogy mégsem öltem meg magam.” A regény ezzel az egyszerű, mégis gyomorszorító mondattal indul. Első olvasásra itt rögtön le is tettem, arra gondolva, hogy én most éppen nem óhajtok senki halálvágyával foglalkozni, elég nyomasztó a helyzet a sajt világomban is, köszönöm. Aztán mégis visszavettem a könyvet, mert eszembe jutott az Utas és holdvilág utolsó mondata: ha az ember él, mégiscsak történhet valami. Azt a könyvet pedig nagyon, de nagyon szeretem, szóval ezt a fura áthallást követve adtam még egy esélyt a „Semmi lánynak”.  És milyen jól tettem.

“Néha elég egy kedves szó, hogy láthatóvá válj»Jodi Taylor: Semmi lány«” olvasásának folytatása

családregény · dráma · elgondolkodtató

Az autó arra megy, amerre nézel »Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete«

IMG_20200215_104857Nagyon szerettem ezt a szívmelengető könyvet, ami valójában egy családról szól, a különlegességét pedig az adja, hogy a család kutyája, Enzo meséli el a történteket. Enzo nem mindennapi ebzet: szentül hiszi, hogy a lelke sokkal inkább emberi – hogy ő valójában egy embertestbe szorult kutya. Imád tévézni, a kedvence a sportcsatorna, különösen az autóversenyzésért van oda.  Meg a természet- és ismeretterjesztő filmekért. Egyszer látott egy dokumentumfilmet Mongóliáról, ahol abban hisznek, hogy egyes kutyák, akik erre fel vannak készülve, következő életükben emberként születnek le a Földre. Enzo innentől kezdve meg van róla győződve, hogy ő is a kevés kiválasztottak közé tartozik.

“Az autó arra megy, amerre nézel »Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete«” olvasásának folytatása

dráma · elgondolkodtató · szociológia/antropológia · Tényirodalom

A női kiszolgáltatottság 3 arca »Lisa Taddeo: Három nő«

IMG_20191216_184642Már amikor először kezembe vettem, sejtettem, hogy ez egy megosztó könyv lesz. Kicsit tartottam tőle, mégis kíváncsi voltam – hogy egy újságíró dokumentumregénye mennyire fog magával sodorni; hogy miként lehet a (női) szexualitásról írni; hogy mennyire érint majd meg ez a három női történet. Akkora érzelemcunamira viszont nem számítottam, mint amit a könyv kiváltott bennem. Volt itt minden: elképedés, zavar, düh (nagyon nagy düh), szomorúság, cinkos összebiccentés. Kemény volt, felkavaró, meg is gyötört rendesen, ezért is vártam vele ennyit, hogy írjak róla, hogy legyen ideje leülepedni. Annyi biztos, hogy nem hagyott hidegen, hanem nagyon is hatott rám. Végül is, valahol ez (is) a jó könyv ismérve, nem?

“A női kiszolgáltatottság 3 arca »Lisa Taddeo: Három nő«” olvasásának folytatása