Nagy kíváncsisággal vágtam bele ebbe a könyvbe, de be kell vallanom, nem vagyok maradéktalanul elégedett: a történet megbicsaklott a mondanivaló súlya alatt.
“Nárciszok közt a Tűzvirág »Finy Petra: Marlenka«” olvasásának folytatása
Nagy kíváncsisággal vágtam bele ebbe a könyvbe, de be kell vallanom, nem vagyok maradéktalanul elégedett: a történet megbicsaklott a mondanivaló súlya alatt.
“Nárciszok közt a Tűzvirág »Finy Petra: Marlenka«” olvasásának folytatása
Kamaszkorom óta odavagyok a boszorkányokért. Azt hiszem, a Bűbájos boszorkák tévésorozattal kezdődött – kerestem a helyemet az iskolában, az életben és jó volt hinni ezekben a különleges nőkben, akik bátran élik az életüket (és nap mint nap megküzdenek a gonosszal, de ez csak mellékes). Azóta persze sok év eltelt, és a boszorkányos rajongás is megszelídült, de azért megmaradt. Éppen ezért Kiss Judit Ágnes könyve nagyon meg tudott szólítani, szuper élmény volt olvasni.
“Füveskönyv tele női bölcsességgel»Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv«” olvasásának folytatása
Ha kezedbe veszed Jami Attenberg könyvét, a fülszöveg és a borító egyaránt azzal kecsegtet, hogy egy kellemes útkeresős történetet kapsz, melyben a fiatal főhősnő eljut A-ból B-be – az élete egy katyvaszból rendezett egésszé válik. Mindezt amolyan „kacagtató” és „magával ragadó” módon. Na, ezt nagyon gyorsan felejtsd el. Itt nem lesz se megvilágosodás, se rendeződés. Viszont lesz kőkemény őszinteség, húsbavágó mondatok és helyzetek, amiben tetszik vagy sem, magadra ismerhetsz. Amolyan fekete tükör – kíméletlenül szembesít a gyengeségeiddel, és mindazzal, amit inkább a szőnyeg alá söpörnél. Engem alaposan fejbe vágott; azt hiszem az idei év egyik kedvence lett, de kétségkívül a legnagyobb meglepetése.
Nehezen találok szavakat, egészen elképesztő ez a könyv. Nagy kíváncsisággal vágtam bele, mert meglehetősen ellentmondásos véleményeket olvastam róla. Az biztos, hogy én a pro oldal mellett teszem le a voksomat: mélyen megérintett, elgondolkodtatott Tara Westover története. Elgondolkodtató, szemléletformáló, nagyon erőteljes könyv!
“Újrateremteni önmagadat »Tara Westover: A tanult lány«” olvasásának folytatása
Alice Munro nem tesz mást ebben a könyvében sem, mint amit a legjobban tud: mesél. Mesél azon a csodálatos, lágy, finoman szőtt hangján, ami számomra olyan kedvessé teszi a történeteit. A Kilátás a Várszikláról lényegében családregény – a szerzőt ezúttal tulajdon felmenőinek története ihlette meg. Alapos családfa- és családtörténeti kutatásba fogott, és utánajárt minden fellelhető adatnak az őseiről. Ebből született meg ez a nagyszerű regény – tények és fikció ötvözete, vagy ahogyan a könyvborítón olvashatjuk: „a múlt pompásan megírt újrteremtése”.
“A múlt újramesélése »Alice Munro: Kilátás a Várszikláról«” olvasásának folytatása
Nem mindennapi ifjúsági regényt kaptam nemrég az Alexandra Kiadótól. Max – becsületes nevén Maxine – Einstein, a 12 éves árva zsenipalánta kislány élete látszólag hasonló mozzanatokból tevődik össze, mint bármelyik kiskamasz kortársáé. Játszik, iskolába jár, a barátaival tölti az időt. Nos, a hangsúly a LÁTSZÓLAGon van. Max ugyanis New York utcáin él család nélkül, és üres épületekben húzza meg magát más hajléktalanokkal együtt; intelligenciája az átlagnál jóval magasabb, ezért nem gyötri magát az általános és középiskolai tananyaggal, hanem rögtön egyetemre jár (meghekkeli a New Yorki Egyetem felvételi rendszerét – nincs is ennél hétköznapibb dolog a világon, ugye?). Imád sakkozni, és példaképe a híres tudós, Albert Einstein, akivel szívesen folytat képzeletbeli diskurzusokat. (Tudtátok, hogy szinte minden helyzetre fellelhető egy odaillő Einstein-idézet? Azt hittem, erre csak Coelho képes, vagy Micimackó :))
A Swing Time vegyes élményt adott. Nem lett a kedvenc regényem, de mindenképpen megérte elolvasni; fontos kérdéseket boncolgató, erős történet, mégha a cselekmény sokszor lassan sodródik is.