Ha kezedbe veszed Jami Attenberg könyvét, a fülszöveg és a borító egyaránt azzal kecsegtet, hogy egy kellemes útkeresős történetet kapsz, melyben a fiatal főhősnő eljut A-ból B-be – az élete egy katyvaszból rendezett egésszé válik. Mindezt amolyan „kacagtató” és „magával ragadó” módon. Na, ezt nagyon gyorsan felejtsd el. Itt nem lesz se megvilágosodás, se rendeződés. Viszont lesz kőkemény őszinteség, húsbavágó mondatok és helyzetek, amiben tetszik vagy sem, magadra ismerhetsz. Amolyan fekete tükör – kíméletlenül szembesít a gyengeségeiddel, és mindazzal, amit inkább a szőnyeg alá söpörnél. Engem alaposan fejbe vágott; azt hiszem az idei év egyik kedvence lett, de kétségkívül a legnagyobb meglepetése.
Kategória: társadalomkritika
Identitáskeresés barátságtörténetbe csomagolva »Zadie Smith: Swing Time – Egymásnak születtünk«
A Swing Time vegyes élményt adott. Nem lett a kedvenc regényem, de mindenképpen megérte elolvasni; fontos kérdéseket boncolgató, erős történet, mégha a cselekmény sokszor lassan sodródik is.
A tökéletlenség sokkal szórakoztatóbb »Helena Duggan: A tökéletes város«
Ha izgalmas, ötletes és kissé bizarr ifjúsági regényre vágytok, mindenképpen ajánlom A tökéletes várost! Felnőttfejjel is szuper kikapcsolódás, eredeti ötletekkel, talpraesett szereplőkkel és fontos mondanivalóval.
“A tökéletlenség sokkal szórakoztatóbb »Helena Duggan: A tökéletes város«” olvasásának folytatása
Kis piros könyveskomód 