Nem mindennapi ifjúsági regényt kaptam nemrég az Alexandra Kiadótól. Max – becsületes nevén Maxine – Einstein, a 12 éves árva zsenipalánta kislány élete látszólag hasonló mozzanatokból tevődik össze, mint bármelyik kiskamasz kortársáé. Játszik, iskolába jár, a barátaival tölti az időt. Nos, a hangsúly a LÁTSZÓLAGon van. Max ugyanis New York utcáin él család nélkül, és üres épületekben húzza meg magát más hajléktalanokkal együtt; intelligenciája az átlagnál jóval magasabb, ezért nem gyötri magát az általános és középiskolai tananyaggal, hanem rögtön egyetemre jár (meghekkeli a New Yorki Egyetem felvételi rendszerét – nincs is ennél hétköznapibb dolog a világon, ugye?). Imád sakkozni, és példaképe a híres tudós, Albert Einstein, akivel szívesen folytat képzeletbeli diskurzusokat. (Tudtátok, hogy szinte minden helyzetre fellelhető egy odaillő Einstein-idézet? Azt hittem, erre csak Coelho képes, vagy Micimackó :))