Mióta megnéztem a Crown. c. sorozatot a brit uralkodócsalád életéről, rajongok mindenért, ami a királynővel kapcsolatos. Kapva kaptam hát a lehetőségen, hogy még többet megtudhassak az esküvőről és a ruháról. A könyv alcíme – „egy királyi esküvő története” – egy kicsit csalóka, mivel az esküvőről túlságosan sokat nem tudunk meg; a hercegnő (későbbi királynő) menyasszonyi ruhájának elkészítéséről valamennyit, de az is inkább csak keretet ad a történetnek. A tényleges cselekmény két hímzőnőről szó, akik részt vesznek a ruha készítésében, és akik egy sötét időszakban kötnek barátságot, ami aztán sokat segít nekik a háború utáni talpra állásban. Ennek ellenére a történet nagyon tetszett, magával ragadó, kellemes olvasmány volt.
Címke: Alexandra Kiadó
Elpazarolt évek és féktelen természet »Jami Attenberg: A felnőttkor küszöbén«
Ha kezedbe veszed Jami Attenberg könyvét, a fülszöveg és a borító egyaránt azzal kecsegtet, hogy egy kellemes útkeresős történetet kapsz, melyben a fiatal főhősnő eljut A-ból B-be – az élete egy katyvaszból rendezett egésszé válik. Mindezt amolyan „kacagtató” és „magával ragadó” módon. Na, ezt nagyon gyorsan felejtsd el. Itt nem lesz se megvilágosodás, se rendeződés. Viszont lesz kőkemény őszinteség, húsbavágó mondatok és helyzetek, amiben tetszik vagy sem, magadra ismerhetsz. Amolyan fekete tükör – kíméletlenül szembesít a gyengeségeiddel, és mindazzal, amit inkább a szőnyeg alá söpörnél. Engem alaposan fejbe vágott; azt hiszem az idei év egyik kedvence lett, de kétségkívül a legnagyobb meglepetése.
Vagány kamaszlány világmegváltó kalandokkal» James Patterson és Chris Grabenstein: Max Eisntein – a zsenikísérlet«
Nem mindennapi ifjúsági regényt kaptam nemrég az Alexandra Kiadótól. Max – becsületes nevén Maxine – Einstein, a 12 éves árva zsenipalánta kislány élete látszólag hasonló mozzanatokból tevődik össze, mint bármelyik kiskamasz kortársáé. Játszik, iskolába jár, a barátaival tölti az időt. Nos, a hangsúly a LÁTSZÓLAGon van. Max ugyanis New York utcáin él család nélkül, és üres épületekben húzza meg magát más hajléktalanokkal együtt; intelligenciája az átlagnál jóval magasabb, ezért nem gyötri magát az általános és középiskolai tananyaggal, hanem rögtön egyetemre jár (meghekkeli a New Yorki Egyetem felvételi rendszerét – nincs is ennél hétköznapibb dolog a világon, ugye?). Imád sakkozni, és példaképe a híres tudós, Albert Einstein, akivel szívesen folytat képzeletbeli diskurzusokat. (Tudtátok, hogy szinte minden helyzetre fellelhető egy odaillő Einstein-idézet? Azt hittem, erre csak Coelho képes, vagy Micimackó :))
Kis piros könyveskomód 