Adott egy egyedülálló édesanya, akinek a kamasz fia jelenti a mindenséget. Mégis, hagyja, hogy a karrierje, a rohanó mindennapok, és mindenféle, elképesztően fontosnak tűnő apróság elvonja a figyelmét minderről. Egészen addig, amíg egy nap megtörténik az elképzelhetetlen katasztrófa: a kamaszfiú elveszti az uralmat a gördeszka felett és egy kamion alá esik. Élet és halál között lebeg, s az orvosok egy hónapot adnak neki: ha addig nem mutatja a kómában az aktív agyműködés jeleit, akkor sajnos nem küzdenek érte tovább. Mit tehet ebben a helyzetben egy édesanya, hogy visszahozza az életbe azt, aki számára a legfotosabb? Illetve inkább az a kérdés: mit meg nem tenne?
“Vedd észre, mi az ami igazán számít! »Julien Sandrel: A csodák könyve«” olvasásának folytatása
Lucy Dillon regénye a címéhez híven valódi kis fénysugár – végtelenül kedves történet az újrakezdésről, a barátságról és persze egy kicsit a szerelemről is. Megmelengeti az ember szívét-lelkét és rávilágít, hogy a maga módján mindenben és mindenkiben ott rejtőzik a művészet – hogy ezzel a címkével nem egy fennkölt ideát kell keresnünk, sokkal inkáb az élet apró örömeit; mert az élet bármilyen egyszerű megnyilvánulása, egy kávézás-sütizés, egy jó beszélgetés vagy egy közösségi összefogással megszervezett esemény is maga lehet a színtiszta művészet – csordultig tele kreativitással, színekkel, formákkal.
Kis piros könyveskomód 