Adott egy egyedülálló édesanya, akinek a kamasz fia jelenti a mindenséget. Mégis, hagyja, hogy a karrierje, a rohanó mindennapok, és mindenféle, elképesztően fontosnak tűnő apróság elvonja a figyelmét minderről. Egészen addig, amíg egy nap megtörténik az elképzelhetetlen katasztrófa: a kamaszfiú elveszti az uralmat a gördeszka felett és egy kamion alá esik. Élet és halál között lebeg, s az orvosok egy hónapot adnak neki: ha addig nem mutatja a kómában az aktív agyműködés jeleit, akkor sajnos nem küzdenek érte tovább. Mit tehet ebben a helyzetben egy édesanya, hogy visszahozza az életbe azt, aki számára a legfotosabb? Illetve inkább az a kérdés: mit meg nem tenne?
“Vedd észre, mi az ami igazán számít! »Julien Sandrel: A csodák könyve«” olvasásának folytatása
Lucy Dillon regénye a címéhez híven valódi kis fénysugár – végtelenül kedves történet az újrakezdésről, a barátságról és persze egy kicsit a szerelemről is. Megmelengeti az ember szívét-lelkét és rávilágít, hogy a maga módján mindenben és mindenkiben ott rejtőzik a művészet – hogy ezzel a címkével nem egy fennkölt ideát kell keresnünk, sokkal inkáb az élet apró örömeit; mert az élet bármilyen egyszerű megnyilvánulása, egy kávézás-sütizés, egy jó beszélgetés vagy egy közösségi összefogással megszervezett esemény is maga lehet a színtiszta művészet – csordultig tele kreativitással, színekkel, formákkal.
Nagyon vártam már Cathy Kelly új könyvét – az írónő korábbi regénye, a Párizsban kezdődött az egyik kedvenc könyvem, ezért az Idén minden más lesz-hez is nagy reményeket fűztem. Az írónő ezúttal sem okozott csalódást; bár az előző regényhez képest ez kicsit kevesebbet adott, de egy igazi kedves, léleksimogató és sok tekintetben elgondolkodtató olvasásélménnyel lettem gazdagabb. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a cím közben a saját életemben is tökéletesen aktuálissá vált, hiszen december végére várom a kisfiamat, úgyhogy a regény szereplőihez hasonlóan idén velem is megfordult a világ, és minden más lesz, mint eddig ♥
Bár még alig látszik az év vége, nekem már biztosan megvan az idei egyik kedvenc olvasmányom. Lana Bastasic könyve teljesen váratlanul bukkant fel és úgy magával sodort, hogy napok múlva is a képeivel és hangulataival volt tele a fejem. Alapvetően egy barátság történetét meséli el a kötet, de valójában sokkal mélyebbre megy: az embereket összekapcsoló érzelmi kötelékeket és bonyolult viszonyrendszereket boncolgatja. Számomra ez az egyik legérdekesebb és egyben a legfájdalmasabb kérdéskör, amit csak egy regény felvethet. Van, aki jobban, van, aki rosszabbul nyúl hozzá és bolygatja meg – Lana Bastasic szerintem kiválóan érti az embereket, és Sara ésLejla történetével méltán nyerte el az idei Európai Unió Irodalmi Díjat.
Kis piros könyveskomód 