Mióta megnéztem a Crown. c. sorozatot a brit uralkodócsalád életéről, rajongok mindenért, ami a királynővel kapcsolatos. Kapva kaptam hát a lehetőségen, hogy még többet megtudhassak az esküvőről és a ruháról. A könyv alcíme – „egy királyi esküvő története” – egy kicsit csalóka, mivel az esküvőről túlságosan sokat nem tudunk meg; a hercegnő (későbbi királynő) menyasszonyi ruhájának elkészítéséről valamennyit, de az is inkább csak keretet ad a történetnek. A tényleges cselekmény két hímzőnőről szó, akik részt vesznek a ruha készítésében, és akik egy sötét időszakban kötnek barátságot, ami aztán sokat segít nekik a háború utáni talpra állásban. Ennek ellenére a történet nagyon tetszett, magával ragadó, kellemes olvasmány volt.
Hónap: 2020 február
Tőr a szívbe »Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk«
Kegyetlen. Tűpontos. Zavarbaejtő. Szívkaristolóan őszinte.
Egy történet, ami bárkivel megeshet. Mégis, mindenki azt hiszi, hogy ő lesz a kivétel, hogy vele sosem.
Pont ez benne a kihívás: a regény nem egy nagy, különleges történetet mesél el, hanem egy filmekben, könyvekben, festményeken és a körülöttünk élők életében ezerszer is látott; velünk is megtörtént/bármikor megeshető, valójában végtelenül prózai és mindennapi esetet – egy szerelem végét, egy házasság végét, két ember közös történetének a befejezését. Hiszen amióta világ a világ, így megy ez: az emberek találkoznak, szerelembe esnek, aztán a szerelem elmúlik, a közösen felépített élet darabokra esik, hogy átadja a helyét valami/valaki másnak – egy új fejezetnek.
“Tőr a szívbe »Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk«” olvasásának folytatása
A kutya, a különc apáca és a magányos kamaszszívek találkozása »David Grossmann: Futni valakivel«
Mielőtt tisztességesen elmesélném, miről is szól ez a nagyszerű könyv, le kell szögeznem, hogy kevés szívmelengetőbb dolgot tudok elképzelni, mint hogy egy édes-kedves labrador vezetett el egymáshoz két magányos kamaszt, akik keresik a helyüket a világban, és próbálnak megbirkózni az élet kisebb, vagy éppen nagyobb megpróbáltatásaival. Különösen azt szeretem ebben a motívumban – a nyilvánvaló tényen túl, hogy minden kedves a szívemnek, ami kutyás –, hogy végtelenül közhelyes, filmvászonra kívánkozó jelenet. Mégis, David Grossmann könyvében egyáltalán nem éreztem sem elcsépeltnek, sem nyálasnak – egyszerűen helye van, működik, és kész.
Kis piros könyveskomód 