Kamaszkorom óta odavagyok a boszorkányokért. Azt hiszem, a Bűbájos boszorkák tévésorozattal kezdődött – kerestem a helyemet az iskolában, az életben és jó volt hinni ezekben a különleges nőkben, akik bátran élik az életüket (és nap mint nap megküzdenek a gonosszal, de ez csak mellékes). Azóta persze sok év eltelt, és a boszorkányos rajongás is megszelídült, de azért megmaradt. Éppen ezért Kiss Judit Ágnes könyve nagyon meg tudott szólítani, szuper élmény volt olvasni.
“Füveskönyv tele női bölcsességgel»Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv«” olvasásának folytatása
Ha kezedbe veszed Jami Attenberg könyvét, a fülszöveg és a borító egyaránt azzal kecsegtet, hogy egy kellemes útkeresős történetet kapsz, melyben a fiatal főhősnő eljut A-ból B-be – az élete egy katyvaszból rendezett egésszé válik. Mindezt amolyan „kacagtató” és „magával ragadó” módon. Na, ezt nagyon gyorsan felejtsd el. Itt nem lesz se megvilágosodás, se rendeződés. Viszont lesz kőkemény őszinteség, húsbavágó mondatok és helyzetek, amiben tetszik vagy sem, magadra ismerhetsz. Amolyan fekete tükör – kíméletlenül szembesít a gyengeségeiddel, és mindazzal, amit inkább a szőnyeg alá söpörnél. Engem alaposan fejbe vágott; azt hiszem az idei év egyik kedvence lett, de kétségkívül a legnagyobb meglepetése.
Nehezen találok szavakat, egészen elképesztő ez a könyv. Nagy kíváncsisággal vágtam bele, mert meglehetősen ellentmondásos véleményeket olvastam róla. Az biztos, hogy én a pro oldal mellett teszem le a voksomat: mélyen megérintett, elgondolkodtatott Tara Westover története. Elgondolkodtató, szemléletformáló, nagyon erőteljes könyv!
Alice Munro nem tesz mást ebben a könyvében sem, mint amit a legjobban tud: mesél. Mesél azon a csodálatos, lágy, finoman szőtt hangján, ami számomra olyan kedvessé teszi a történeteit. A Kilátás a Várszikláról lényegében családregény – a szerzőt ezúttal tulajdon felmenőinek története ihlette meg. Alapos családfa- és családtörténeti kutatásba fogott, és utánajárt minden fellelhető adatnak az őseiről. Ebből született meg ez a nagyszerű regény – tények és fikció ötvözete, vagy ahogyan a könyvborítón olvashatjuk: „a múlt pompásan megírt újrteremtése”.
Kis piros könyveskomód 