Ez a könyv teljesen elborult. Ezt szeretném a legelején leszögezni. Ha viszont ezt elfogadod, és amolyan kedves távolságtartással teszed magad túl az újabb és újabb őrültségeken – mert az őrültekel nem árt kedvesen bánni –, remekül fogsz szórakozni!
Szerző: kispiroskonyveskomod
Amikor az Idő és a Sors beleszeretett egymásba… »Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger«
Hálistennek rengeteg jó könyvet olvastam mostanában; kaptam szép és kedves, gondolatébresztő és jó értelemben gyomorbavágó olvasmányélményeket is. Nevettem is, sírtam is. De ez a könyv… teljesen más dimenziókat nyitott, és olyan puha, biztonságos takaróként ölelt körbe a történet, amit már nagyon-nagyon rég nem éltem meg, és akkor is csak nagyon kevés alkalommal. Erősen kételkedem benne, hogy vannak szavak, melyek tisztességesen visszaadják azt az élményt, amit kaptam Erin Morgenstein új könyvétől, de azért próbálkozom. Igyekszem az áradozást visszafogni, és valami épkézláb véleményt megfogalmazni. Viszont a legelején leszögezném: ez a könyv valami csoda. De tényleg ♥
Néha elég egy kedves szó, hogy láthatóvá válj»Jodi Taylor: Semmi lány«
„A vége az lett, hogy mégsem öltem meg magam.” A regény ezzel az egyszerű, mégis gyomorszorító mondattal indul. Első olvasásra itt rögtön le is tettem, arra gondolva, hogy én most éppen nem óhajtok senki halálvágyával foglalkozni, elég nyomasztó a helyzet a sajt világomban is, köszönöm. Aztán mégis visszavettem a könyvet, mert eszembe jutott az Utas és holdvilág utolsó mondata: ha az ember él, mégiscsak történhet valami. Azt a könyvet pedig nagyon, de nagyon szeretem, szóval ezt a fura áthallást követve adtam még egy esélyt a „Semmi lánynak”. És milyen jól tettem.
“Néha elég egy kedves szó, hogy láthatóvá válj»Jodi Taylor: Semmi lány«” olvasásának folytatása
Az autó arra megy, amerre nézel »Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete«
Nagyon szerettem ezt a szívmelengető könyvet, ami valójában egy családról szól, a különlegességét pedig az adja, hogy a család kutyája, Enzo meséli el a történteket. Enzo nem mindennapi ebzet: szentül hiszi, hogy a lelke sokkal inkább emberi – hogy ő valójában egy embertestbe szorult kutya. Imád tévézni, a kedvence a sportcsatorna, különösen az autóversenyzésért van oda. Meg a természet- és ismeretterjesztő filmekért. Egyszer látott egy dokumentumfilmet Mongóliáról, ahol abban hisznek, hogy egyes kutyák, akik erre fel vannak készülve, következő életükben emberként születnek le a Földre. Enzo innentől kezdve meg van róla győződve, hogy ő is a kevés kiválasztottak közé tartozik.
A női kiszolgáltatottság 3 arca »Lisa Taddeo: Három nő«
Már amikor először kezembe vettem, sejtettem, hogy ez egy megosztó könyv lesz. Kicsit tartottam tőle, mégis kíváncsi voltam – hogy egy újságíró dokumentumregénye mennyire fog magával sodorni; hogy miként lehet a (női) szexualitásról írni; hogy mennyire érint majd meg ez a három női történet. Akkora érzelemcunamira viszont nem számítottam, mint amit a könyv kiváltott bennem. Volt itt minden: elképedés, zavar, düh (nagyon nagy düh), szomorúság, cinkos összebiccentés. Kemény volt, felkavaró, meg is gyötört rendesen, ezért is vártam vele ennyit, hogy írjak róla, hogy legyen ideje leülepedni. Annyi biztos, hogy nem hagyott hidegen, hanem nagyon is hatott rám. Végül is, valahol ez (is) a jó könyv ismérve, nem?
“A női kiszolgáltatottság 3 arca »Lisa Taddeo: Három nő«” olvasásának folytatása
Történet a női barátság erejéről»Jennifer Robson: II. Erzsébet ruhája – egy királyi esküvő története«
Mióta megnéztem a Crown. c. sorozatot a brit uralkodócsalád életéről, rajongok mindenért, ami a királynővel kapcsolatos. Kapva kaptam hát a lehetőségen, hogy még többet megtudhassak az esküvőről és a ruháról. A könyv alcíme – „egy királyi esküvő története” – egy kicsit csalóka, mivel az esküvőről túlságosan sokat nem tudunk meg; a hercegnő (későbbi királynő) menyasszonyi ruhájának elkészítéséről valamennyit, de az is inkább csak keretet ad a történetnek. A tényleges cselekmény két hímzőnőről szó, akik részt vesznek a ruha készítésében, és akik egy sötét időszakban kötnek barátságot, ami aztán sokat segít nekik a háború utáni talpra állásban. Ennek ellenére a történet nagyon tetszett, magával ragadó, kellemes olvasmány volt.
Tőr a szívbe »Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk«
Kegyetlen. Tűpontos. Zavarbaejtő. Szívkaristolóan őszinte.
Egy történet, ami bárkivel megeshet. Mégis, mindenki azt hiszi, hogy ő lesz a kivétel, hogy vele sosem.
Pont ez benne a kihívás: a regény nem egy nagy, különleges történetet mesél el, hanem egy filmekben, könyvekben, festményeken és a körülöttünk élők életében ezerszer is látott; velünk is megtörtént/bármikor megeshető, valójában végtelenül prózai és mindennapi esetet – egy szerelem végét, egy házasság végét, két ember közös történetének a befejezését. Hiszen amióta világ a világ, így megy ez: az emberek találkoznak, szerelembe esnek, aztán a szerelem elmúlik, a közösen felépített élet darabokra esik, hogy átadja a helyét valami/valaki másnak – egy új fejezetnek.
“Tőr a szívbe »Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk«” olvasásának folytatása
A kutya, a különc apáca és a magányos kamaszszívek találkozása »David Grossmann: Futni valakivel«
Mielőtt tisztességesen elmesélném, miről is szól ez a nagyszerű könyv, le kell szögeznem, hogy kevés szívmelengetőbb dolgot tudok elképzelni, mint hogy egy édes-kedves labrador vezetett el egymáshoz két magányos kamaszt, akik keresik a helyüket a világban, és próbálnak megbirkózni az élet kisebb, vagy éppen nagyobb megpróbáltatásaival. Különösen azt szeretem ebben a motívumban – a nyilvánvaló tényen túl, hogy minden kedves a szívemnek, ami kutyás –, hogy végtelenül közhelyes, filmvászonra kívánkozó jelenet. Mégis, David Grossmann könyvében egyáltalán nem éreztem sem elcsépeltnek, sem nyálasnak – egyszerűen helye van, működik, és kész.
Lassú sodródás az enyészet magányába »Donna Tartt: A kis barát«
Egy szörnyű tragédia; egy megoldatlan rejtély; mérhetetlen gyász és tönkrement életek; és egy kislány, akinek végtelenül elege van mindebből.
“Lassú sodródás az enyészet magányába »Donna Tartt: A kis barát«” olvasásának folytatása
A könyvekben mindig vigaszra találsz »Cath Crowley: Szavak kékben«
Szívmelengető, értékes történet veszteségről, újrakezdésről, az olvasás és a barátság mindenen átsegítő erejéről.
“A könyvekben mindig vigaszra találsz »Cath Crowley: Szavak kékben«” olvasásának folytatása
