Mindig zavarban vagyok, amikor klasszikusokról kell nyilatkozni: hogy tetszett? Pláne, ha olyan ikonikus íróról van szó, mint Hemingway. Vele kapcsolatban mindig az az érzésem, hogy csupa nagybetűt kellene használni, mert talán az fejezné ki leginkább a modern irodalomban betöltött szerepének fajsúlyosságát, és azt a vehemenciát, amellyel az életét élte – legalábbis a róla szóló számtalan anekdota tükrében.
“Kitartás és küzdelem »Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger«” olvasásának folytatása
Hálistennek rengeteg jó könyvet olvastam mostanában; kaptam szép és kedves, gondolatébresztő és jó értelemben gyomorbavágó olvasmányélményeket is. Nevettem is, sírtam is. De ez a könyv… teljesen más dimenziókat nyitott, és olyan puha, biztonságos takaróként ölelt körbe a történet, amit már nagyon-nagyon rég nem éltem meg, és akkor is csak nagyon kevés alkalommal. Erősen kételkedem benne, hogy vannak szavak, melyek tisztességesen visszaadják azt az élményt, amit kaptam Erin Morgenstein új könyvétől, de azért próbálkozom. Igyekszem az áradozást visszafogni, és valami épkézláb véleményt megfogalmazni. Viszont a legelején leszögezném: ez a könyv valami csoda. De tényleg ♥
Kegyetlen. Tűpontos. Zavarbaejtő. Szívkaristolóan őszinte.
Mielőtt tisztességesen elmesélném, miről is szól ez a nagyszerű könyv, le kell szögeznem, hogy kevés szívmelengetőbb dolgot tudok elképzelni, mint hogy egy édes-kedves labrador vezetett el egymáshoz két magányos kamaszt, akik keresik a helyüket a világban, és próbálnak megbirkózni az élet kisebb, vagy éppen nagyobb megpróbáltatásaival. Különösen azt szeretem ebben a motívumban – a nyilvánvaló tényen túl, hogy minden kedves a szívemnek, ami kutyás –, hogy végtelenül közhelyes, filmvászonra kívánkozó jelenet. Mégis, David Grossmann könyvében egyáltalán nem éreztem sem elcsépeltnek, sem nyálasnak – egyszerűen helye van, működik, és kész.
Kamaszkorom óta odavagyok a boszorkányokért. Azt hiszem, a Bűbájos boszorkák tévésorozattal kezdődött – kerestem a helyemet az iskolában, az életben és jó volt hinni ezekben a különleges nőkben, akik bátran élik az életüket (és nap mint nap megküzdenek a gonosszal, de ez csak mellékes). Azóta persze sok év eltelt, és a boszorkányos rajongás is megszelídült, de azért megmaradt. Éppen ezért Kiss Judit Ágnes könyve nagyon meg tudott szólítani, szuper élmény volt olvasni.
Alice Munro nem tesz mást ebben a könyvében sem, mint amit a legjobban tud: mesél. Mesél azon a csodálatos, lágy, finoman szőtt hangján, ami számomra olyan kedvessé teszi a történeteit. A Kilátás a Várszikláról lényegében családregény – a szerzőt ezúttal tulajdon felmenőinek története ihlette meg. Alapos családfa- és családtörténeti kutatásba fogott, és utánajárt minden fellelhető adatnak az őseiről. Ebből született meg ez a nagyszerű regény – tények és fikció ötvözete, vagy ahogyan a könyvborítón olvashatjuk: „a múlt pompásan megírt újrteremtése”.
Adott egy fiú és egy lány. Egy tengerparti hotel. Egy kellemesen elköltött vacsora a nászutas lakosztályban. Egy baldachinos ágy az elképzelhetetlenül fehér ágytakaróval. Egy nagy szerelem. Valami mégis félresiklik – a vágy helyébe félelem, ki nem mondott gondolatok, elmérgesedő mondatok lépnek; és a végén: a romok, a darabokra tört közös jövő maradványai.
Brigitte Kronauer A nők ruhái című kötetében 26 történet kapott helyet, melyek a női élet stációin vezeti végig az olvasót. Látjuk a kislányt, aki áhítattal vegyes félelemmel nézi édesanyja barátnőit; a kamasz lányt, aki totálisan el van veszve, valahol a gyerek- és a felnőtt kor között félúton és alig várja, hogy szerelmes legyen végre; az immár magára talált fiatal nőt, aki kacéran bolondítja magába a férfiakat; majd az idős öregasszonyt, aki már nem vár túl sokat az élettől. A történetek attól lesznek igazán különlegesek, hogy mindegyik epizód egy-egy női ruhadarab köré szerveződik, ami jól szimbolizálja az adott élethelyzetet.
A Jaffa Kiadó még mindig tud meglepetést okozni: 2017-ben indították el Szabó Magda életmű-sorozatukat, amikor Szabó Magda a 100. születésnapját ünnepelte volna. Az Üzenet odaátra szám szerint a 28. kötet, kiadatlan novellákkal és kisprózai írásokkal; továbbá levelekkel és útinapló-részletekkel.
Kis piros könyveskomód 